|
A tenisz történelme
2005.02.11. 20:18
A teniszről teniszezőknek
Rómától Wimbledonig
|
A történetírók szerint a teniszt már az ókori Rómában is játszották, akkori formájában trigonnak hívták, miután hárman háromszög alakban játszották, erről Seneca írásai alapján tudunk. A játék útja Rómából Párizsba vezetett, ahol jeu de paume-nak hívták. Franciaországban annyira népszerű lett, hogy minden város főterén és vendégfogadók udvarán játszották. Maga a tenisz szó is francia, az ófrancia tenez igéből származik, jelentése: fogjátok! A kiáltást akkor hallathatta a játékos, amikor a labdát eldobta vagy tenyérrel elütötte. Az ugyancsak francia paume, azaz tenyér szó arra utal, hogy a labdát eleinte nemcsak ütővel továbbították.
Magyarországon először Mátyás király korában találkozunk a paume-játékkal, amelyről írásbeli emlékeink is maradtak a Virginia-Kódexben és Sztáray Mihály András írásaiban.
|
 |
|
Kezdetben a labdát nyújtott tenyérrel, puszta kézzel ütötték, a játék lénye ugyanaz volt, mint a maié: labda ütése és visszaütése. A játékteret keresztvonással választották el, majd csípőmagasságban kifeszített kötéllel és hálóval. Később a játékteret falakkal vették körül (nyitott labdaház, ún. tripot), és a falak a játékszabályokat is megváltoztatták: a játéktér tartozékává váltak. Még mindig az időjárás szeszélyeitől függött a játék, ezért létrehozták a fedett labdaházat, amely a korai feudalizmus városának harmadik legjellegzetesebb épülete volt a templom és a városháza mellett.
A XVI. században Miksa császár is építtetett labdaházat Pozsonyban, amelyről a császár udvari orvosa így vélekedett: "az ifjúság idejét, pénzét labdajátékra fecsérli". Késobb, a XIX. század közepén divatos volt a sárospataki labdaház is, amelyben Széchenyi István 1846-ban kipróbálta a nyugati utazásain megkedvelt játékot.
|
 |
 |
A játékosok előbb kesztyűt húztak, majd a kezüket hálócskával borították, azután pergamennel borított faütőt, ún. battoirt használtak, amely a XV. század végére dróttal, majd bélhúrral húrozott, a mai teniszütohöz hasonlatos eszközzé fejlődött, kerete fából, csontból készült.
A XIX. században már csak Angliában élt némi érdeklődés a tenisz iránt. 1873 karácsonyán egy walesi udvarházban Walter Clopton Wingfield - a brit kelet-indiai hadsereg őrnagya - egy új játékot mutatott be társaságának. Két hónappal később az őrnagy a londoni szabadalmi irodában is bejelentette a gyepen és jégen egyaránt játszható Sphairistike játékot, amelyet sikerült szabadalmaztatnia. A játéktér homokóra alaprajzú volt, és egy magas középháló adogató- és fogadóudvarra osztotta. A marylebonei Cricket Club 1875-ben adta ki az első teniszkódexet a lawn tennis nevű játékról. Az ebben szereplő szabályokat gyakran módosítgatták - legtöbbször a középháló magasságára vonatkozóan - míg a mai formájára alakult.
|
 |
A lawn tennis hazánkban mindössze pár évvel később vált ismertté Zsigmondy Pál jóvoltából, aki éveken át Angliában élt. Ő építtette az első gyepteniszpályát Magyarországon 1881-ben a városligeti Fasorban (Liedemann-kert). Mire ez a pálya elkészült, már a Lóversenytéren egy főrangú társaság ütőin is pattogott a fehér labda. Ez a főrangú társaság alapította 1883-ban az első tenisszel foglalkozó egyesületet Budapesti Lawn Tennis Egylet néven. 1888-ban a vitorlásversenyek idején bonyolították le az első teniszversenyt Balatonfüreden. 1893-ban jelent meg a teniszszabályok magyar kiadása is.
1894 júniusában a Stefánia Yacht Egylet megrendezésében Balatonfüreden került sor az első bajnoki küzdelemre, amely nagy meglepetést okozott: Pálffy Paulina szerezte meg a férfi játékosok előtt az első bajnoki címet.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
